Hiszti (a) vagy dackorszak?
Ebédel a család, lassan mindenki befejezte.
-Anyu, kérek szépen vizet.
Az apa feláll és vizet tölt egy csészébe.
-De anyutól kértem, de én a macisból akarok inni!
Ekkor két lehetősége van a szülőnek:
- Áttölti a vizet a macis csészébe, így a probléma megoldva.
- A gyerek elé teszi a már kiöntött vizet és csak azután kezdődik a probléma. Sírás, toporzékolás, csapkodás, kiabálás, harapás, földön fetrengés stb. sokféleképpen viselkedhet a gyerek.
Másfél év és a negyedik életév közötti időszakot a szakirodalom dackorszaknak nevezi. A másféléves gyerek már el tudja határolni magát a világtól, rádöbben, hogy van saját énje, vannak saját céljai, vágyai, kívánságai, csak még nem elég érett arra, hogy megértse, másnak is lehetnek ilyenek és ezek az elképzelések ütközhetnek. Legtöbb esetben a saját fizikai adottságai akadályozhatják meg célja elérésében pl. nem tudja, úgy felverni a tojást, mint anyu vagy meghámozni a zöldséget, almát, nem tudja összeilleszteni a kockákat, és jön a hiszti. Ezek a dühkitörések a fejlődési folyamat kísérőjelenségei, amelyek elkerülhetetlenek.
Roppant érdekes neki, hogy van saját akarata, kíváncsi a saját hatókörére, próbálgatja, hogy mi az, amit elérhet általa, mi az, amit nem. Mindenkinél bekövetkezik, van, akinél az enyhébb változata, csupán nyafogásokkal teli időszak, másoknál tombolással, csapkodással zajlanak a mindennapok. Hogy kinél milyen, mi határozza meg? A szakértők szerint kimutatható, hogy a vérmérsékletnek nagyon fontos szerepe van.
Két féle hisztit kell megkülönböztetnie a szülőnek. Egyik, amikor nem akarja a gyerek irányítani akarata szerint a környezetét, csak valami külső tényező az okozója ingerültségének. Ilyen lehet az éhség, fáradtság, nagyobb érzelmi hatás. Ekkor a vigasztalás, ölbevevés segít a leghamarabb, a szeretetteljes megértés.
A másik fajta, amikor irányítani, manipulálni akarja környezetét, ekkor nem lehet ölbe venni, egyszerűen képtelenség, értelmetlen kérlelni őt, beszélgetni vele.
A hiszti egy figyelemkereső magatartás, bármi is a kiváltó oka, egy kötelező periódus a fejlődés során, egy olyan kihívás, amit a szülőnek kell megoldania.
Mit tehetünk mi, szülők? Öntsük a macis csészébe vagy sem?
Öntsük a macis csészébe:
-A gyerek megissza a vizet és megtanulja, hogy minden kérése parancs és te teljesíted!
- Mindenkitől ezt várja majd el, hogy teljesítsék kívánságait.
- Minden alkalmat kihasznál majd, hogy te végezd helyette a feladatokat.
- Mindig lesz következő alkalom a követelőzésre.
- Mindig más lesz a hibás, ha valami nem sikerül.
Ne öntsük át a macis csészébe:
- Hisztizni fog, toporzékolni, kiabálni, akár ki is öntheti a vizet.
Ilyenkor a legeredményesebb, ha a szülő úgy tesz, mint akit egyáltalán nem zavar a gyerek viselkedése, nem vesz tudomást a cselekedeteiről. Határozott és következetes, ez arra értendő, hogy, ha nemet mondott, akkor kiáll mellette és nem alkuszik meg. A gyerekek nagyon hamar megérzik a szülő elbizonytalanodását és ezt már eszközként használják, tetőzik viselkedésükkel. Ha két perc után megváltoztatja a döntését, akkor a gyerek elérte a célját. Értendő arra is, hogy ezekben a helyzetekben mindig mondjunk nemet, ha értelmetlenség a hiszti oka.
Ha a szülő ezt képes megtenni a gyerek egy idő után elcsendül és megtanulja, hogy fölösleges ilyen viselkedéssort produkálni, ami nem vezet semmihez.
- Megtanulja, hogy vannak számára is kellemetlen dolgok, amiket el kell viselni.
- Megtanulja, hogy ezekben a helyzetekben értelmetlen mindenféle trükk, így kezd hozzászokni indulatai kezeléséhez.
Valószínű, hogy sok kisgyerekes családban előfordult már így is, úgy is. Az viszont nagyon fontos, hogy vigyázzunk arra, hogy a düh ne épüljön be gyermekünk viselkedéstartományába. Nagyon megfontolandó a szülőnek, hogy mikor tilt meg valamit a gyerekének, hiszen a szülői döntés megmásíthatatlan. A kitartó nyugalom, a magabiztosság és a halk nyugtatás hatékonyabb eszköz a gyerek megnyugtatására, mint az erőszakos, ideges rángatás.
Ezekben a helyzetekben sokat segít, a humor, vagy bármi, ami figyelemelterelő „színjáték”. Bízzuk meg olyan dolgokkal, amiről tudjuk, hogy véghez tudja vinni. Fontos, hogy igyekezetét dicsérjük. Az önállóság és az önbizalom csökkenti a dacot.
Miklós Beáta
