Domokosi Kitekintő

Repül az idő, ismét eltelt egy hónap. Közben volt itt minden, rengeteg betegség, támadások, kételyek.

A Csíki Játékszín által bemutatott dráma megosztotta a domokosi közönséget.Volt, akinek tetszett, másoknak egyáltalán nem. Kisebbik lányom szerint, aki most jött először színházba, az biztos nem e darab által fogja megszeretni a színházba járást.

Ma találkoztam egy anyukával. A nyolcéves kislányának nem tetszett a keresztnév, amit adtak neki. És az anyukája (az édes, aki behozott) végigment minden hivatalon és kifizetett minden illetéket, és a kicsi lány boldog az új nevével.

Mindannyian ejtünk kisebb-nagyobb helyesírási hibákat írásainkban, van olyan eset is, amikor tudatosan hibázunk. Például, gyakran elbizonytalanodunk, hogy hogyan is írjuk le az ünnepek nevét.

Egy szálat húszezerszer hurkolt -fordított önmagába- két (nem ugyanazon emberhez tartozó) kéz, egy pár kötőtűvel.

Nemrég emlékeztünk Báthori András fejedelem meggyilkolásának 415. évfordulóján Pásztorbükkben. E szörnyű tett színhelyéről több legenda is ismeretes. Egyik legenda szerint száz éves pápai átok sújtotta ezt a területet.  A népi megfigyelések alapján és a legenda szerint is Pásztorbükkben három nemzedékig nem adott termést a föld, ezzel büntette meg az Isten a gyilkos népet. Csak csengőkóró sárgállott a réteken.

Szívesen olvasok idézeteket, vannak olyanok, melyek megérintenek, elgondolkodtatnak, újraolvasom, lejegyzem, felhasználom, ha úgy adódik. De a mostanában terjedő idézetmánia nekem már sok(k).

 Szinte mindennap elhagyja ajkunkat a fenti kifejezések valamelyike. Válaszok azon kérdésekre: Hogy vagytok? Hogy vagy? Egyszerű és rövid válasz, utána nem jön több kérdés. Nem vagyunk kíváncsiak arra, ki mitől érzi jól magát, de ha netán azzal válaszolunk, hogy: Köszönöm, nem vagyok valami jól, erre már újabb kérdés következik. 

 Domokos utcáin haladva bizonyára mindenki felfigyel az ablakokban pompázó elegáns, változatos színű cserepes orchideákra. Joggal nevezik e virágot a virágok királynőjének, hiszen szépségével magára vonja figyelmünket, ugyanakkor nagy szeretettel ajándékozzuk meg vele kedves ismerőseinket, barátainkat. De vajon tudjuk-e, hogy vidékünkön vadon is megtalálhatóak a természet eme gyöngyszemei?

 Játsszunk egy játékot. Én nem kaptam egy betűt se senkitől, hogy játsszak vele.

 Elbűvöl az illata, a színe, a semmivel össze nem téveszthető íze. Szeretem, mert sokoldalú növény. A legjobb mégis az benne, hogy a kertben termeszthetem a kamilla, citromfű, menta és körömvirág mellett.

Az egész rajongásom a levendula iránt egy kirándulással kezdődött. Tihanyban voltunk, a Csúcs-hegyen található őslevendulásban. Ez a hegy nyáron, levendulavirágzáskor lilába öltözik, és számos turista, lepke és méhtalálkozó helyé válik. Az itt megtapasztalt nem mindennapi hangulat, szín- és illatvilág ragadott magával olyannyira, hogy máig nem múlt el a levendula-függőségem.

 Anyu vette nemrég: főzzünk gyorsan, könnyen, egészségesen. Fehér alapon kék, rózsaszín, sárga virágok nőnek az oldalán. És szitakötők, és pillangók, mintha egy mesekönyv borítója lenne. Szelíd, emberbarát… Hát nem.