Van-e szüksége vakációra, pihenésre, az óvodás gyermeknek?
Én azt gondolom, hogy igen, mert, ahogy nekünk felnőtteknek, a gyermeknek is szüksége van a pihenésre, a kikapcsolódásra, a lazításra. Mert nem hiába szoktam mondani, hogy az ovi a gyermekeknek olyan, mint nekünk a munkahely. Reggel órára érkezik, különböző tevékenységeken vesz részt, ahol figyel, alkot, gondolkodik, alkalmazkodik társaihoz, felnőttekhez, tehát egy programhoz kötött úgy, mint a felnőtt a munkahelyén. A gyermekek többsége szeret óvodába járni, itt is van persze kivétel, de ebben a korban veszik észre a szülők, hogy a gyermekeik kezdenek leszakadni, egyedül akar jönni, vetkőzni, öltözni. Jobban ragaszkodik a barátaihoz, nem csak a szülőket igényli. Barátságok szövődnek, jót és rosszat tanulnak egymástól.
A” leszakadás”azonban nem elszakadás jelent. Ezért várják a hétvégét, a szünetet, hiszen szükségük van a szeretetteljes, biztonságot nyújtó családjukra is. A gyermekek sokszor keveset találkoznak a szülőkkel (külföldi munkahely, különböző elfoglaltságok miatt) ezért is igénylik a szabadnapokat, a vakációt. Jó, ha ez az igény nemcsak óvodás, kisiskoláskorban, de még serdülőkorban is megmarad. De néha feltehetjük a kérdést: elfáradt a gyermekünk, vagy más a probléma? Hamar észrevehető és a figyelmes szülő könnyen eldöntheti, hogy fáradság vagy valami más van a dolgok mögött.
Nagyon sokat hallunk, olvasunk, beszélnek arról, hogy hiperaktív a gyermek, nem birok vele mert, megállapították, hogy hiperaktív. Ezzel le is zártunk egy szakaszt. Vajon a gyermek hiperaktív, vagy más a gond? Valamit mi rontottunk el? Nem csúszott hiba már a korai nevelésbe? Nagyon gyakran elhangzik, hogy a mai rohanó világunkban mind ilyenek a gyermekek. Jó, megértem ezt a gyors világot, de később mi lesz? Nem fog tudni várakozni, ha most nem tanítsuk meg rá, nem lesz türelme meghallgatni a szülőt, a nevelőt, a tanárt, a főnököt, a munkaadót és így tovább. Akárhogy is van, lesznek elvárások, szabályok, amelyeket be kell tartani az elkövetkezőkben is. Nem árt, ha magunkba válaszolunk néhány kérdésre, hogy megállapítsuk gond van-e a gyermekünkkel vagy csak pihenésre van szüksége.
-A hiperaktivitás 5-6 éves kortól már diagnosztizálható szakemberek által. Háromszor annyi fiút érint, mint lányt.
A legjellemzőbb tünetek a viselkedés három fő területén jelennek meg:
a).Motórium:
- A gyermek megállás nélkül futkározik, a helység bútorait rendszeresen mászókának használja.
- Képtelen egy helyben ülni, még ültében is állandóan mozog.
- Alvás közben is sokat mocorog, változtatja fekvőhelyét.
- Mindig úton van, olyan mintha” fel lenne húzva”.
b). Impulzivítás:
1. Gyakrabban előre cselekszik, mint ahogy gondolkodna.
2. Feltűnően gyorsan vált egyik cselekvésből a másikra.
3. Feladatait, munkáját képtelen megszervezni.
4. Szinte állandó ellenőrzést igényel.
5. Nehezen tudja kivárni, míg egy játékban, vagy egy csoportban sorra kerül
c) Figyelemzavar:
1. Gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett.
2. Gyakran nem figyel oda.
3. Figyelme gyorsan elterelhető.
4.Képtelen koncentrálni folyamatos figyelmet igénylő feladatokra.
5. A játék nem tudja lekötni, nem tud tartósan játszani egy játékot.
Mikor beszélünk hiperaktivitásról? Ha minimum két motoros, három impulzív, három figyelmi tünet együttes előfordul.(mondják a szakemberek)
Ha igazán beigazolódik, akkor jelentkeznek a tanulási zavar előjelei már óvodáskorban.
Milyen intő jeleket kell észrevennünk otthon és az óvodában?
Rossz ceruzafogás, finom mozgási nehézségek – elmaradott rajzszint
Megkésett beszédfejlődés
Beszédhibák
Ritmusérzék zavar
Rendezetlen bizonytalan mozgás
Az egyensúly zavara
Téri tájékozódási problémák (irányokat nem tud megkülönböztetni, kialakulatlan oldalúság)
Figyelmetlenség
Ezek a kérdések sokszor felmerülnek, elgondolkozhatunk rajtuk, és az oktatási intézményeket ne csak egy szükségszerű megoldásnak tekintsék a szülők, hanem úgy amelyik segíteni akar a gyermekeik nevelésében, oktatásában.
Miklós Anna
