Domokosi Kitekintő

Az elmúlt hetek ismét nagyon gyorsan elrepültek.

Húsvétkor megtanultuk, mit készítünk, mit eszünk és iszunk az ünnep alatt, melyek a szokások. A kicsik új vagy már tanult szavakat sajátítottak el vagy épp idéztek fel, a nagyokkal mondatokba foglaltuk az újdonságokat, fogalmaztunk és beszélgettünk.

Január második felében indítottuk útjára a községi könyvtárban azokat a délutáni foglalkozásainkat, amelyek segítségével előkészítősöktől hetedik osztályig ( 235 gyermek) mindenki hatalmas energiával, pozitív hozzáállással és jókedvvel próbálja elsajátítani a román nyelvet.

A 16. alkalommal megtartott római katolikus tantárgyverseny főegyházmegyei szakaszát újra Székelyudvarhelyen szervezték meg a Tamási Áron Elméleti Líceumban. A 7–12. osztályokból hetven diák vett részt a megmérettetésen, akik már bizonyítottak a megyei szakaszon. A rangos rendezvény mottójául Tanúim lesztek szentírási részt választották a szervezők.

 A családból, óvodából, a gyermekkorból, az iskolából, a munkahelyről, sok élményt visz magával az ember egész életére. Derűs, vidám, kedves történeteket, de életre szóló tapasztalatokat is. Megmarad bennünk egy-egy élmény, amely valamilyen eseményhez kötődik. Így emlékszem, például, hogyan mesélte nagymamám a betegágyam mellett a „Kékszemű történetét”és ez gyógyír volt  számomra. Vajon a mai gyermeknek mit jelent a mese, lehet-e gyógyír számára?

„ A gyermeket, a bontakozó emberi életet olyan elvekkel, ismeretekkel, lelkesedéssel, élményekkel kell ellátni, hogy az élet minden viszonylatában el tudjon igazodni (…) Ne legyen a történések akaratnélküli labdája, ne a körülmények alakítsák, hanem ő alakítsa az életet.”- Márton Áron-                

Egy hónapja indítottuk útjára a községi könyvtárban azokat a délutáni foglalkozásainkat, amelyek segítségével előkészítősöktől hetedik osztályig ( 235 gyermek ) mindenki hatalmas energiával, pozitív hozzáállással és jókedvvel próbálja elsajátítani a román nyelvet.

 Én azt gondolom, hogy igen, mert, ahogy nekünk felnőtteknek, a gyermeknek is szüksége van a pihenésre, a kikapcsolódásra, a lazításra. Mert nem hiába szoktam mondani, hogy az ovi a gyermekeknek olyan, mint nekünk a munkahely.

 Az elmúlt héten 35. osztálytalálkozón vettem részt, ahol a volt osztálytársaim beszámolója is azt tükrözte, hogy a helyünkön vagyunk, és életünket kitöltötte a pedagógusi hivatás kötelezettsége, amelyet szeretettel végeztünk.

Ennek a pályának az egyik szépsége, de egyben kihívása is az, hogy minden négy év után új szakasz kezdődik más gyerekekkel, más nehézségekkel, és mire úgy érzem, hogy most igazán úgy dolgoznak, ahogy szeretném, akkor átadom a tanároknak, és